Bucsa a Gacsári Krónikában
Gacsári István, aki magát „hazafi prédikátor”-nak nevezte, 1791. december 25-én született Füzesgyarmaton. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait Debrecenben végezte el. Az ambíciókkal telt teológus külföldre ment tovább tanulni, s így kitárult előtte a világ. Egy tanulmányban az alábbiakat olvashatjuk róla:
„Egy év múlva tisztult nézetekkel, alapos tudománynyal és nagy lelkesedéssel tért vissza hazájába, s 1818. márc. 15 én elfoglalta hivatalát Füzes Gyarmaton, hol húsz évnél tovább áldásosan működött az Úr szőlőjének mivelésében. A gyarmatiak mai napig szívesen emlékeznek vissza a szigorú, de mindamellett szeretett lelkipásztorra, ki az egyházi teendők mellett a községi dolgokban is vezére volt népének s méltó dísze és büszkesége az egész esperességnek.
Tevékenységéről és gondolkodás módjáról fényes tanúbizonyságot tesz azon krónika, melyet ő szülőföldjének, de különösen egyházának múltjáról nagy szorgalommal írt össze…”
Erről a „nagy szorgalommal” írt műről sokat hallottunk, de teljes egészében még nem került a nyilvánosság elé. Részleteket kiemeltek ugyan belőle, de ez nem mutatja azt a zsenialitást és szorgalmat, amellyel ez a nagy munka elkészülhetett. Elolvasásakor döbbenhetünk rá csak, milyen aprólékos kutatómunka és kitartás kellett ahhoz, hogy ezt a sok információt a részünkre leírhassa művében.
......
Úgy gondolom, megfelelő gondossággal járt el a szerző, amikor a krónikáját lejegyezte. Éppen ezért el kell fogadnunk mindazokat az eseményeket, amelyek leírása alapján itt történt Füzesgyarmaton és környékén.
Bucsa szempontjából nagyon értékes ez a kézirat, hiszen olyan adatokra bukkanhatunk benne, amely más leírásban nem szerepel. A krónika megírásakor Füzesgyarmat bérlője volt ennek a területnek, sőt szinte saját tulajdonának tekintette. Talán éppen ezért is van többször megemlítve – szerencsénkre.
Bucsa megemlítésekor nem kell valami jelentős történelmi eseményre gondolni, de mindaz, ami lejegyzésre került a területről, az fontos lehet számunkra. A történetírások nem nagyon foglalkoznak a kisebb eseményekkel, csak a jelentősebbekkel. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy minden apró történés megmutatja az adott település különlegességét, egyediségét. Esetünkben is erre kell figyelni.
......
Gacsári István prédikátor kéziratában bennünket most az érdekel legjobban, mit is ír Bucsáról, milyen adatokat rögzített a településről feljegyzésében. Füzesgyarmat református egyházának megtelepedésének időpontját próbálja meghatározni az elérhető dokumentumok alapján. Arra a következtetésre jut, hogy a legrégebbi időkben csak a nevesebb és nagyobb eklézsiákat sorolták fel az egyházi iratokban. Így arra a következtetésre jut, hogy az, amely „virágzó állapotban nem volt”, azt nem lehet megtalálni az egyházi könyvekben. Ide sorolja elsőként Gyarmatot, de leírja a környező kisebb, jelentéktelenebbnek számító településeket is, mégpedig így: „Pázmán, Kis Harang, Nagy Harang, Cséfány, Ösvény, Bucsa, Ecseg, s több itten körül belül feküdt Hellységek és Ekklésiák is azért nem említtetnek ebben a lajstromban, mivel mind ezek igen apró Hellyégek voltak...”
Itt rögtön vitába bocsátkoznék Gacsári prédikátorral. Véleményem szerint nem lehetett Bucsa neve felsorolva egyik reformátusokról szóló iratban se, mivel ez a települést az elpusztításáig katolikusok lakták. Bizonyítja ezt az, hogy itt valamikor monostor és templom is állt.
......
Gacsári István a 11. §-ban a Füzesgyarmat helység részeit, egységeit s természeti jellegzetességeit sorolja fel. Itt találkozunk Bucsa nevével újra, amikor 7. pontban, melyben a Füzesekről ír:
„Erdő a' Határban nints, hanem a' Communitásnak van egy Füzesse Macskás és Dágó szigetekben, közel a Városhoz, a' Rétszélenn, Bucsánn, kezd az Uradalom ültetni Makk Erdőt, minő sikerrel, az idő fogja megmutatni.”
Értékes információ ez, hiszen a makkerdő, vagyis a tölgyerdő telepítése valóban jelentős esemény ezen a vidéken. Napjainkban is vannak elszórtan kisebb-nagyobb erdőfoltok a bucsai pusztán. Ezek között tölgyes is található szép számmal. Így elmondhatjuk ennyi idő múlva, sikeres volt az elképzelés az uradalom részéről.
A 8. pontban, ahol a Folyóvizei vannak felsorolva, szintén találkozunk Bucsa nevével:
„A' Berettyó folyó vize, Napkeletről Északnak lefelé Nyugotra határozza: ott fordulván, Délre Bucsánn, a határánn keresztül foly. Ebből Délnek több Fokok, Erek, és Derekak jönnek ki, millyenek a' Csuka Derék…
… Monostor derék, Kecskés Ér, Antal Ér, Töviskes Ér, Bucsánn túl. — A Hortobágy vize is itt a' Bucsai Pusztán szakad a Berettyóba, Nagy és Kis Hortobágy név alatt.”
Néhány sorral lejjebb a vízi világ bemutatásakor is megemlíti Bucsát:
„Bucsánn a' Berettyóban, Rákot is néha keveset fognak: tavasszal és nyár elejénn pedig, Tekenős Békák, számosan foghatók.”
.....
A gazdasági élet jelenlétét bizonyítja a szőlő és bortermelés, a marhák tartása, de leginkább „a’ Méltóságos Uradalomnak szép Majorsága”. Az uradalom béreseinek és cselédeinek házai is már egy kialakuló község előhírnökének számítanak. A helyben működő malom a gabonafélék nagymennyiségű termesztésére utal. A gyermekek részére felépített „Oskola” is pedig azt mutatja, hogy a jövő nemzedékére is gondolt a helyi uraság.
A Krónika 1838-ban íródott, így a Bucsára vonatkozó adatok nemcsak arra az évre vonatkoznak, hanem néhány évtizeddel előbbre is utalnak. Egyértelmű ez, hiszen egy uradalom nem nő ki a földből egyik napról a másikra. Idő kell hozzá, s nem is kevés.