1848-49-es forradalom és szabadságharc
néhány emléke
a Helytörténeti Múzeumban
A Múzeumban fellelhető 1848-as vonatkozású anyagok nem kapcsolódnak közvetlenül 1848. március 15-höz. Inkább csak a későbbi emlékek lenyomatai láthatók itt.
Kezdjük talán a legérdekesebbel, bár ez már a szabadságharc végső stádiumát mutatja. Ez a relikvia Kossuth Lajos utolsó levele Görgey Artúr tábornokhoz. Mint ismert, Kossuth egészen a haláláig árulónak tartotta Görgey-t. Ebben a felfogásban írta meg levelét 1849. augusztus 12-én. Egy nappal a kormány lemondása után. (Bár a kormány lemondott és tagjai illegalitásba vonultak, mégis Görgey-től várták a szabadságharc végső kimenetelének jobbra fordulását.)
Görgey Artúr tábornok
A levél így kezdődik:
Görgey Artúr tábornok úrnak
Augusztus 12kén 1849.
Ön tegnapi napon kelt levelében oda nyilatkozván, miszerint arra, hogy azt, ami a nemzet számára megmenthető, megmenthesse, elkerülhetetlenül szükségesnek tartja, hogy a kormány lépjen le, s ön ruháztassék fel a polgári s katonai legfőbb hatalommal:
Én önnek ezen kívánatát – bár igen különös dolog, hogy valaki magamagát kandidálja kormánynak – mégis teljesítettem; teljesítettem ti. annyiban, amennyiben azt teljesíteni rajtam állhatott, anélkül természetesen, hogy a nemzet felsőségi jogainak ezáltal legkevésbé is derogálni akarhatnék.
...s a befejezése:
....Árulásnak tartanám, ha ön nem a nemzet, hanem csak a hadsereg részéről, nevében és számára bocsátkoznék alkudozásba. Lehet eset, hogy hadseregek becsülettel letehetik a fegyvert túlnyomó erőszak előtt, de nem lehet eset, hogy becsülettel letehessék a fegyvert, ha úgy teszik le, hogy a nemzetnek szolgaságot vásárlanak, sok, néhány vagy kevés egyes egyének személyes javának árán.
Ezen nyilatkozattal tartoztam magamnak s a hazának, kívánom azt a hivatalos Közlönybe beiktattatni.
Kossuth Lajos elnök
A 48-a forradalom jeles személye volt még Petőfi Sándor is. Róla azt az utcát nevezték el Bucsán, amelyben éppen a Helytörténeti Múzeum épülete áll. A kiállító vitrinben egy régi pénzen megtaláljuk Petőfi portréját.
A régi pénzeken természetesen megtaláljuk Kossuth Lajos arcképét is.
1848 eszméje és szellemisége egyre jobban élt az egyszerű emberek szívében de a nagypolitikában is. Az újságírás is zászlajára tűzte 1848. célkitűzéseit, és természetesen a szabadság utáni vágyat. 1868 elején (20 évvel a forradalom után!) jelent meg a NÉP ZÁSZLÓJA című újság, mely így vallott cikkeiről:
„Igen, mi vagyunk azon szerencsés vitézek, kik ellen az összes politikai sajtó tajtékzik, amiért az összes politikai sajtóra nem adunk egy fityinget sem; kiket az összes politikai sajtó igyekszik agyonhallgatni, és szeretne egy kanál vízben megölni; amiért nem ijedtünk meg az összes politikai sajtótól, s amiért nem alkalmazzuk írmodorunkat azon gyámoltalan és anyámasszony féle írmodorhoz, melyet, hogy lejárhassanak, tőlünk megkövetelnének."
Érdekesek a korabeli cikkek úgystílusban, mint tartalomban. Érdemes beleolvasni!
A tankönyvekhez tartozik, bár nem használták az iskolákban a Hőke Lajos által írt Magyarország újabbkori történelme. Ebben már megemlítik a forradalom szabadságharc eseményeit és elemzi is azokat.
Hát ezek azok a tárgyak, amelyek a Múzeumban bármikor megtekinthetők.
Ajánlom ezt mindenkinek de főleg a diákoknak, tanároknak, kik így a kézzel fogható történelemnek is részesei lehetnének!
Bucsa a közterületeinek elnevezésével is tiszteleg a 48-as szbadságharc képviselői előtt.
Petőfi Sándor utca, Kossuth tér, Vécsey utca.
Itt kell megemlítenem, hogy a Vécsey családnak birtoka is volt a bucsai pusztán. Legjelentősebb és legnagyobb a Kisbucsai udvarház és környéke, de övéké volt Tótsziget, Rakonczás, Kis-Monostor, és Bogárzó is.
