Parlamenti felszólalások Bucsatelep ügyében
Nem sokat változott a szegények helyzete Bucsán évtizedeken keresztül. A földterület egy része a nagybirtokosok tulajdonát képezte, a másik részét kisebb parcellákra szabdalva a helyiek művelték. A település lakosságának a száma folyamatosan növekedik. Ezáltal nagyobb a munkanélküliség, hiszen a lehetőségek nem sokat változtak. A majorságokban ott van az állandó cselédség, az idénymunkákra viszont túljelentkezés van, így az uradalmi intézők nyilván a legkedvezőbb ajánlatok közül válogathatnak.
Az iparosok száma is emelkedik, hiszen a szolgáltatást igényli a lakosság, még akkor is, ha erre nem mindig van meg az anyagi fedezet. Földéhség, munkaéhség, s egyáltalán egyszerű biológiai éhség jellemzi az 1930-as évek elejét. Ebbe természetesen közrejátszik az 1929-es világválság is, de nem ez az igazi ok.
Az elmúlt rendszerben a világháború előtti évtizedek elemzésekor szerették úgy beállítani Bucsát és környékét, mint egy olyan területet, ahol a gazdag báró kizsákmányolja a lakosságot, éhbérért dolgoztat, s nem ad el a földjéből, legelőjéből senkinek se.
Itt el kell gondolkodni a terület méretén, a műveléshez való munkaerő nagyságán s ezzel szemben a település, Bucsa község létszámán. Egy földterület megművelése egy bizonyos létszámot igényel. Nyilván nagyobbat, mint a gépesítések korában. A meghatározott munkáslétszámon kívül többet foglalkoztatni értelmetlen dolog lett volna. Sokan azt hitték, hogy egy fejlődő falu, – jelen esetben Bucsa – képes arra, hogy a megnövekedett létszámhoz munkalehetőséget is biztosít. A környékről és távolabbi vidékekről is betelepednek a jobb lehetőségek reményében. Valakinek sikerül munkához jutni, mások meg-élhetése viszont veszélybe kerül.
Ahhoz, hogy megérthessük Bucsa, vagyis az akkori Bucsatelep helyzetét, meg kell ismernünk az országos állapotokat, s ezen belül is Békés megyéét. Munkalehetőség egyáltalán nincs, s ha véletlenül valaki mégis dolgozni tud, akkor mindezt szinte éhbérért teszi.
1930. február 29. szerda:
Steuer György: Az ország területének kétharmad részét vesztettük el, ellenben a munkásnépnek több, mint 50% -a maradt itt vissza a megcsonkított országiban. Ehhez képest ha a régi nagy Magyarország területét a 'megcsonkított ország terü-letével egybevetjük, 252.134 munkással több van ebben az országban, mint amennyi a megcsonkított ország területére esik. Ez a nagy munkanélküliség, ez a ' nagy munka-többlet a trianoni békeszerződésre vezethető vissza. (Úgy van! Úgy van!) Munkás népünknek megmentése, idehaza való foglalkoztatása,....
A helyzet egyre kétségbe ejtőbb, a családok éheznek, a családfők pedig hiába keresik a munkalehetőséget. A hangulatot jól érzékelteti az a levél, amelyet Bucsatelep lakói eljuttatnak az országgyűlés plénuma elé. Őszinte és felkavaró az őszinteség és a kétségbeesés, amely minden túlzást nélkülöz. Szeder Ferenc tárja fel mindezt a jelenlévők előtt, s címezi a belügyminiszternek.
Szeder Ferenc: T. Ház! Amikor a belügyminiszter úr a városi lakosság nyomorának megsegítése érdekéhen kiadott rendeletét magyarázta a közvé-lemény előtt, többek közt azt a kijelentést tette, hogy »a magyar mezőgazdasági lakosság körében általános és nagyobb mérvű ínségakció lefolytatása nem 'mutatkozik szükségesnek; erre az állami költségvetés nem is nyújt fedezetet....
... egy nagy paksamétát küldtek hozzám Bucsatelep lakossága részéről is. Ebben leírták nyomorúságukat és egyben az kérték, hogy olvassam fel levelüket az országgyűlés színe előtt. Ennek a kérelemnek eleget teszek azért is, mert ez élénken illusztrálja, hogy milyen körülmények között élnek a mezőgazdasági munkások – nemcsak ezek, akik ezt írták, hanem általában a mezőgazdasági munkások százezrei – és talán majd hat ez a belügyminiszter úrra, illetőleg az összkormányra abban a tekintetben, hogy a mezőgazdasági munkások nyomorának enyhítésében elfoglalt álláspontját revízió alá vegye. Szól pedig ez a nagy írás a következőképpen (Olvassa):
És itt jön a levél, amelyet itt Bucsatelepen fogalmaztak meg a kétségbeesettek. Az hiszem ezeket a sorokat minden ma élő bucsai embernek meg kell ismernie, hiszen ezt nemcsak önmagukért fogalmazták meg akkor az itt élők, hanem az elkövetkezendő nemzedékért is.
«Bocsássanak meg a méltóságos és a kegyelmes urak, hogy nem tudok megtiszteltetésüknek nagyobb kifejezést adni, de mert én nem szoktam ilyen magasabb levelezésekkel foglalkozni, ez az első, most is csak azért van, mert rávisz a kénytelenség és kétségbeesés bennünket;...
......„, Istenemre mondom, hogy kétségbe vagyok esve; de nemcsak én, hanem többen, sokan itt a falu szegényei. De miért? Megmondom, mert meg kell, hogy mondjam: érezzük, hogy teljesen rá vagyunk utalva és kényszerítve arra, hogy lopjunk; igen, hogy tolvaj módjára lopjunk, hogy azután be legyen szennyezve és mocskolva a mi szegény, de becsületes múltunk.
.....kérjük tehát a képviselő urakat és Gömbös miniszterelnök urat, hogy segítsenek Bucsatelep község népén...
(A 32 bucsatelepi lakos által aláírt levél teljes egészében elolvasható majd a megjelenő könyvben!)
Az országgyűlés képviselőházának 127. ülésén 1932. november 13-án, szerdán elhangzott levél mélységesen megdöbbentette a jelenlévőket. Nemcsak a tények közlése miatt, de a bátorságért is, hogy vannak akik merik vállalni azt, hogy lopnak, mert a kényszer ráviszi őket erre a cselekedetre.